miközben a lemezkiadók érdekszövetségei a régi terjesztési módszerek elavult filozófiáit próbálják minden eszközzel életben tartani, dollármilliókat ölve különböző másolásvédelmi és jogkezelő technológiákba – amiket jóeséllyel másnapra feltörnek – addig ha ritkán és kis számban is, de felcsillan a horizonton néhány reménysugár. az egyik ilyen a jamendo, egy közösségi szolgáltatás, ahol a talán legtermészetesebb elv érvényesül: az alkotó megoszt, a hallgató élvezi.
a bejegyzés folytatódik »
főtöksége hívta fel a figyelmem erre a szájtra – és az igazat megvallva az első benyomások igencsak negatívak voltak. egy twitterszerű micro-journallal állunk szemben és mint olyan, rögtön miles szavai ugrottak be: “szarnom kell”, “szartam”. ezt csak tetézte az ordenáré látványvilág, halványkék-narancs kombó, elborult, levágottfejű kisállat, etc.
viszont elmondhatom, hogy a flickr óta közösségi oldal ennyire nem szívott magába; van valami a plörkben, ami miatt vissza-visszatér az ember. a folytatásban egy apró áttekintés a plörkről és a néhány plörkölési jótanács. a bejegyzés folytatódik »
