ma kaptam, meg kell osztanom:
PIERRE DE RONSARD: AGYŐ, OVÁLIS NŐI KAGYLÓCSKÁK…
Agyő, ovális női kagylócskák, korall árkok,
drágák, kik nékem annyi sok örömet szereztek,
titokzatos barlangok, gyapjas ajkú virágok,
szivecskéim, ti minden kincsemnél becsesebbek!
Helyettetek divatba jöttek a fiús*ggek,
a húsos, jól borotvált, rizsporos teliholdak;
a taknyos udvaroncok hegyes lándzsát szegeznek,
s háttámadásba kezdve, egymáson lovagolnak.
A király ki nem állhat, mert bajszot-szakállt hordok;
ő csak sima pofákkal meg s*ggpofákkal boldog;
nyílásuk, úgymond szűkebb, mint hölgyeink szemérme,
s ez nagy előny, állítja – nem is korholom érte,
családi hagyatéknak ezt hagyta hátra rája
sok hátsógondolattal hátulravasz papája.
