derelict.hu – Kostyó-Fehér Nándor

2008 július elsején új korszakba léptünk; a Nikon bejelentette rendszervakuinak legújabb csúcsmodelljét, az SB-900-at, olyan extrémnek tűnő sajátosságokkal, mint 17-200mm zoomátfogás, 2.3 másodperces teljes újratöltési idő 4 NiMH elemmel (külső battery pack ezt kb 1 másodpercre csökkenti), változtatható fényeloszlás, fejbe épített termikus védelem, vagy az újragondolt kezelőfelület. felmerül a kérdés, mennyire szükséges dolgok ezek, milyen pluszt adnak, ha adnak egyáltalán – főleg ár/érték viszonylatban – a régebbi villanókkal szemben?

paraméterek

nézzük először a technikai adatokat; kiemelve jeleztem azokat a részeket, ahol az adott vaku teljesít jobban, a tömeg és méret részben egyérteműen kisebb a nyerő, már akinél a hordozhatóság számít.

* mivel az SB-600 a legkisebb teljesítményű vaku, ezért képes több villantást produkálni, mint a vetélytársai azonos teljesítményű akkucsoportból.
** az SU-4 egy régi Nikon tartozék, amely klasszikus remote elsütőként funkcionált; erős fényimpulzusra kisütötte a ráillesztett vakut. az SB-800 és SB-900 ezt szimulálja úgy, hogy az AWL jelsorai helyett szimplán bármelyik vaku villanására kioldanak ők is.
*** a cikk írásának pillanatában, az Optiform aktuális árlistája szerint (az Optiformhoz nem köt üzleti viszony, csak számos pozitív tapasztalat, merem ajánlatni őket nyugodt szívvel).

SB-600

a legkisebb testvér, a legegyszerűbb felülettel, a legminimálisabb szolgáltatásokkal. számomra alapvetően a slave vaku szerepét tölti be, e célra is vásároltam; ha előkerül a zsákból, akkor leginkább állványon ül és derítőernyőbe néz.

ez nem jelenti azt persze, hogy ne használhatnánk fővakuként; a fej forgatható és dönthető, indirekt villantásra tehát jó. teljesítménye nem marad el túlzottan a társaitól, a fej pedig alapból 24-85mm közötti gyújtótávolság kivilágítására képes, ami a legtöbb vakus szituációra tökéletesen megfelelő. nagyobb látószög elérését a kihúzható előtét segíti, azzal elvileg 14mm gyújtótávolságot fed le.

hátrányok közé sorolható a kihúzható diffúzorlap hiánya; ezen viszont könnyen segíthetünk egy méretre vágott fehér kartonlappal, ami gond nélkül becsúsztatható a fej felső részébe (az előtét fölé). a gyártó diffúzorkupakot sem mellékel (külső cég azért készít hozzá) – igaz, az ezt érzékelő mikrokapcsoló is hiányzik alulról, így kézzel kell a legrövidebb állásba igazítani a fejet.

kezelőfelületét tekintve az erős minimalizmus tárul a szem elé; a dedikált gombok száma itt a legkevesebb, a menüt a [zoom] és a [-] gombok hosszú, egyszeri lenyomásával érhetjük el. a kijutás egyszerűbb; elég az [on/off] gombot röviden lenyomni (kényelmesebb igy, mint az ujbóli hosszú [zoom] és [-] kombó). az lcd itt nem pontmátrixos elrendezésű, így a kijelzett információ mennyisége is kevesebb, illetve kötöttebb. a zoom állását egy gombbal tudjuk változtatni, ez 24-28-35-50-70-85 lépésekben halad, illetve tér vissza a legelejére.

a mellékelt tartozékok száma itt a legkisebb; mindössze egy vakutalpat és egy tokot kapunk a szokásos manuál mellé, így ha színszűrőt szeretnénk használni, azt külön kell beszerezni.

SB-800

fővakuból került nyugdíjazásra az SB-900 érkezésekor, kicsit több mint fél évet szolgált ebben a pozícióban. mindent tud, amit a kategóriájától elvárnánk, de már vásárláskor is ott volt egy halvány, fura érzés, hogy picit kilóg a Nikontól megszokott minőség alól; a szerelés és az anyagválasztás nem tűnt annyira precíznek mint a gépvázak és az objektívek esetén (felsőkategóriás vakuról volt akkor szó), no meg a kezelőfelület is hagyott némi kívánnivalót maga után – de a negatívumokat majd a végén.

gyárilag kapunk diffúzorkupakot, és a fejből is kihúzható egy diffúzorlap, tehát itt már előreléptünk az SB-600-hoz képest, szintén plusz a mellékelt színszűrő készlet (egy CTO és egy tungsten lapka).

a kijelző itt már pontmátrix elrendezésű és a kezelőfelület is számos elemmel bővült; egy négyállású gombbal változtathatjuk a gyújtótávolságot (bal-jobb) és a vakukorrekciót (fel-le) két irányban, tehát nem csak előre haladva. a középső [sel] feliratú gomb hosszú lenyomásával jutunk a menübe, a kijutásra itt is érvényes a rövid [on/off] trükk. lehetőségünk van stroboszkópikus (RPT) villantásokra is (beállítható frekvencián, ismétlésszámmal, erősséggel), de ez csak egy a számos üzemmód közül, amit a [mode] nyomkodásával érhetünk el (bár a leggyakoribb úgyis a TTL lesz).

külön gombot kapott a modellfény, ami a vaku villanócsövének alacsony erejű, de nagy frekvenciájú villantásaival próbálja emberi szem által is láthatóan megmutatni, hogyan alakulnak majd az árnyékaink expozícókor. ez a funkció némiképp felesleges, mert a gépváz rekeszellenőrző gombjára is be tudunk állítani “modelling flash” lehetőséget, de aki ettől ódzkodna, annak jól jöhet. külön pozitívum, hogy ha “commander” üzemmódban vagyunk, akkor a modellfény a beállításainknak megfelelően aktiválja a távoli csoportok vakuit is, így akár hatótávolság tesztelésre is megfelelő.

a menü már egy teljesen más szituáció. természetesen sokkal “bőbeszédűbb”, mint az SB-600 esetén, de a bejutás továbbra sem kényelmesebb, néha zavaróan sok tud lenni az a pár másodperc is. odabent két oszlopba szervezett ikonok fogadnak, melyekből egyszerre csak 2×2-t láthat az ember, viszont semmi vizuális információnk nincs arról, mennyi várhat lentebb. az aktuális üzemmódban nem elérhető lehetőségek ikonjai jelen vannak helyileg, de a képük helyett csak egy üres keret mutatja az elérhetetlenségüket.

ugyanez a kicsit kellemetlen hosszúnyomás-nyomkodás fogad “commander” módban is, a [sel] böködésével tudunk lapozni a csoportok (illetve a csatorna és bizonyos módokban a rekesztérték is) között, a [mode] állítja a csoportok üzemmódjait, a [fel-le] gombjaink pedig az adott csoport korrekcióját. nem nevezném túl kényelmetlennek ezt így, de nekem olykor még az is könnyebbnek tünt, amikor a felugró vakut állítgattam hasonló szerepben a gépváz menüjén keresztül.

hátrányként olykor még az is felróható, hogy a fej itt sem fordul 180 fokot jobbra, a Nikon mérnökei szerint a 90 is elegendő kell legyen. láttam ugyan módszert (nyers erő) arra, hogyan tudunk még +45 fokot kierőszakolni a vakuból, de az egyrészt garanciavesztéssel jár, másrészt igen fájdalmas érzés lehet kitekerni egy közel száz ezer forintos vaku nyakát.

a helyzet persze egyáltalán nem vészes; remek készülék ez. eddig minden helyzetben kisegített amikor hozzá fordultam, még szabadtéren is kiválóan vezérelt másik két SB-600-at, illetve a tűző nappal is megbírkózott, amikor szembevakuzni voltam kénytelen (erős napsütés az alany mögött, kb 3EV korrekciót igényelt).

SB-900

a jelenlegi csúcs, a krémek krémje. Thom Hogannel értek egyet; sokkal jelentőségteljesebb dolog ez a D700-nál (azonos időben kerültek bejelentésre), az SB-900 olyasmit tesz le az asztalra, amit Nikon (sőt, bármilyen) vaku jóideje nem.

kézbevételkor, használatkor teljesen átdolgozott felület fogad, nem beszélve a gigászi méretekről (megdöbbentően nagy a fej). a Nikontól megszokott négyállású gomb helyett (sokak szerint) Canonra hajazó tárcsa, több, multifunkciós gombok, “mechanikus” ki-/bekapcsoló! ez utóbbi egyfajta “godsent”, rendkívül frusztráló volt minden alkalommal hosszú másodperceken át ki/be kapcsolgatni az SB-800-at (menüből letiltani a vakuzást még tovább tartana benne), itt viszont egy forgó kapcsoló segítségével azonnal életre kelthető az eszköz, a gomb közepét lenyomva pedig továbbforgathatjuk slave és master állásba is – tehát ez utóbbiak kikerültek a menüből, közvetlenül a hüvelykujjunk alá. a gomb kialakítása lehetővé teszi hogy egy ujjal is lenyomhassuk és forgathassuk, ez nagyon nagy pozitívum.

a menübe bejutni továbbra is az [ok] hosszabb nyomásával lehetséges, a kijutásra viszont már [exit] gombunk is van. az elrendezés itt egyoszlopos, oldalt scrollbar jelzi a további lehetőségeket, illetve találkozhatunk “my menu” móddal is, ahol ki tudjuk szórni az egyszerhasználatos menüpontokat, és csak azokat bent tartani, amiket állítgatni szoktunk a munkánk során. a modellfény gombja a tisztogatás áldozata lett; az elsütőbillentyűt tudjuk átállítani menüből elsütésről modellfényre. ezt kicsit hátránynak érzem, de megvallom, a modellfényt szinte sosem használtam vakuról, max zseblámpa gyanánt, így engem annyira nem érint. a gombok aktuális funkciójáról mindig az lcd informál, ahol több lehetőség van (pl RPT módban hz/fno felirat az egyik felett), ott a másodikat hosszabb lenyomással érhetjük el.

a [zoom] gombbal kerülünk az egyik legnagyobb újdonság közelébe; a tárcsával könnyedén navigálhatunk 17 és 200mm között (17-18-20-24-28-35-50-70-85-105-120-135-180-200 lépésekben), a [zoom] nyomkodásával pedig az SB-600 stílusában lépdelhetünk. egy másik, ide kötődő újítás a fényeloszlás változtatása; ez előzetes várakozásaimmal ellentétben kicsit egyszerű megoldás és leginkább automatikus zoom esetén van szerepe; középre súlyozott módban az objektív által megkívánt gyújtótávolság helyett kissé hosszabb, egyenletesebb módban pedig rövidebb valós értéket állít be. a kijelzőn természetesen az objektiv állását leginkább megközelítő értéket látjuk, viszont ha az eloszláson állítottunk, akkor egyenletes esetén 24-200, középre súlyozott módban pedig csak 17-135mm lehet a zoom értéke. megjegyzendő, hogy a vaku különbséget tesz az FX és a DX érzékelők között, így figyelembe veszi a kisebb szenzor látószögét is, amikor az objektívünket követi.

4db NiMH elemmel a töltési idő közel 2 másodpercre csökkent (2.3 körül van a valós érték), ez igen csak tágítja a sorozatlövés határait. külső akkuval ezt 1 másodperc körüli szintre lehet csökkenteni, de ilyen mértékű újratöltési sebesség már káros lehet a fejre, főleg ha nagy teljesítményt kell leadnia; láttam már hasonló okokból megolvadt SB-800 fejet. ennek kiküszöbölésére került a fejbe hővédelem, amely egyrészt vészjelez ha elérjük a kritikus hőmérsékletet, másrészt leállítja a vakut addig, amig újra használható szintre nem hül. van aki számára ez hátrány, olvashatunk túlmelegedésről panaszokat, de én beltéren, f/22 rekesszel iso100-on sorozatot lőve sem tudtam elérni ezt a szintet, a kijelzőn lévő hőmérő meg sem mozdult. (update: ~30 fokos beltéri hőmérsékleten, 14 egymást követő teljes fényerejű (M 1/1) villanás után sípolt be a hővédelem, és tiltotta le a vakut kb 3 percre. a villanások sorozatban mentek, minden feltöltés után azonnal jött a következő. a hőmérő kijelzője kb 4 lépésben jelezte a hőemelkedést, tehát senkit nem érhet váratlanul a “veszély”. a fej tapintható volt, kézzel szinte alig éreztem melegnek.)

D700 és D3 tulajok számára lesz még érdekes (noha nem egetrengető) újítás, miszerint a vakufej alsó részén egy leolvasó képes érzékelni és azonosítani a Nikon színszűrőket (ezekből szintén kapunk kettőt egy felhelyezést segítő tokkal és mappaszerű tartóval együtt) és a gépvázon ezeknek megfelelően állítani a szükséges színhőmérsékletet. tapasztalataim szerint ez D80-on nem működik, kérdés, hogy a Nikon ad e ki utólag firmware update-et ennek korrigálására.

negatívumok? nagy. nagyon nagy. az alsó fémtalp is vaskosabb lett (hogy csökkentse a rögzítés utáni kotyogást), így már teljesen saját talpat igényel, amiből viszont kifelejtették a fémet, így az állványmenetet a műanyagba öntötték bele. ez kicsit értelmetlen spórolásnak tűnik, de kétlem, hogy problémát okozna, életemben egyszer sem csavartam állványra a vakutalpakat.

konklúzió

ha fontos a kis méret, alacsony ár, nem akarsz strobózni a vakuddal, esetleg megbízható slave-re vágysz a CLS/AWL rendszeredbe, akkor az SB-600 a nyerő (nagy áresésre ott már amugy sem lehet számítani, max ha kijön valami hasonló középkategóriás eszköz). ha a legjobb szolgáltatások kellenek, jó és gyors kezelhetőség, rugalmas működés, esetleg tombol benned a nikonfília, akkor az SB-900 lesz a megoldás. a közel 10 ezer forintos árkülönbsége az SB-800-al szemben közel sem ér annyit, hogy spóroljunk miatta, a szolgáltatásai és a tervezési sajátosságai pedig bőven hozzák azt a szintet, vagy inkább a kétszeresét.