derelict.hu – Kostyó-Fehér Nándor

azok a fotósok, akik nem a műterem falai között élik ki kreativitásukat és emellett használnak közösségi képmegosztókat is, szembesülhettek már az igénnyel, hogy képeiket ne csak csoportokba szervezzék, főleg ha a megosztó szolgáltatás támogat térképes megjelenítést is.

így tesz például a flickr és picasa is, (noha a flickr esetében nem alapértelmezett, hogy kiolvassa az EXIF-ből a helyzeti adatokat – ezen lehet könnyen segíteni az account settings-nél) amennyiben képeink rendelkeznek lokációs adatokkal, láthatjuk azokat egyenként vagy akár csoportokba szervezve a yahoo és a google térképein.

hogyan?

itt érkeztünk el a bejegyzés témájához: helyzeti adatokkal kell ellátnunk a képeket, melyet számos módon végezhetünk el:

1. amennyiben olyan profi-félprofi fényképezőgéppel rendelkezünk ami támogat külső GPS-t (pl Nikon D200, MC-35 GPS kábellel), nincs más hátra, minthogy beszerezzünk egy ilyet, és a váz minden expozíciónál betaggeli a raw/jpg képbe az eszköz által szolgáltatott adatokat. ez igényli a legkevesebb utólagos munkát, de nyilván a legköltségesebb megoldás is.
2. a google picasa és a google earth karöltve is képesek megoldani az ilyen jellegű problémákat; picasa-ban szelektált képeket könnyedén geotaggelhetjük kézzel (Tools/Geotag menüpont) Google Earth-ben egy csinos kis célkereszt segítségével; ehhez viszont emlékeznünk kell minden képünk pontos készítési helyszínére, és persze képesnek kell lennünk ugyanezt megtalálni a szatelitképeken. izgalmas dolog így végigjárni az egész szériánkat, mert egy nyaralási sorozat emlékeket is hoz magával, de ez korántsem a legigéretesebb módszer.
3. beszerzünk egy un. “GPS loggert”, fotózásaink során naplóztatjuk vele a helyzetünket, és utólag összerendeljük a képekkel. előnye, hogy viszonylag olcsó megoldás, teljesen automatikus, és többszáz képet is gyorsan be lehet tagelni így. hátránya, hogy a pontosságát a mindenkori GPS vétel erősen befolyásolja, szűk utcákban, magas épületek között, rossz időjárási viszonyok között az eszköz tévedhet (téved), ez esetenként akár 30-100 méter is lehet.

mivel?

ha a harmadik pont mentén haladunk tovább, a következő eszközök eshetnek számításba:

• ATP Photo Finder – mindenféle külső programot mellőző logger/tagger, ami saját kártyaolvasóval rendelkezik, és a beillesztett kártyán lévő képekre automatikusan felirja a geolokációs adatokat. hátránya, hogy jelenleg RAW formátumokkal nem boldogul, így ebből fakadóan kényelmetlen lenne a konvertált jpg képek ide-oda másolgatása.
• Sony GPS-CS1 – a Sony GPS loggere, melyet sima külső tárolóként érhetünk el, illetve a rajta tárolt GPS tracklogot. csinos eszköz, tudásához képest az ára kissé magas, részemről nem ajánlott.
• RoyalTek RGM-3800 – első látásra a leggyengébb versenyző, de SiRF Star3-as chipkészlete, 650.000 waypoint rögzítéséhez elegendő memóriája, 10 órás folyamatos üzemideje már elég vonzóvá teszi. magyarországi kiskerára is elég alacsony, enyhe túlzással a GPS-CS1 fele.

véleményem szerint az RGM-3800 a legjobb választás ezek közül, amit tapasztalati szinten is alátámaszthatok, egy ilyen eszközzel geotagelek már jóideje.

gyakorlatban

az RGM-3800 két AAA elemet igényel, ezeket érdemes az NiMH fajtákból választani. alapállapotban az UTC időt, a szélességi és hosszúsági fokokat, illetve ezekhez csatolva még a magasságot és a sebességet képes tárolni. mindezt teszi beállíthatóan 1 és 60 másodperces időközönként; 5 másodpecres intervallumokban a pontosság nem hagy kivánnivalót maga után (1 másodpercenként már felesegesen sok adatot tárolnánk), maximum nagy sebességeknél lesznek levágott kanyarok, de ez gyalogtempónál nem játszik be. ezeket az adatokat a “Data Downloader”-ben állíthatjuk be, sikeres usb kapcsolódás után (fontos megjegyezni, hogy az eszkösz csak bekapcsolt állapotban tud kommunikálni a géppel).

a működés rém egyszerű; megy-nemmegy. bekapcsolás után kb fél perc amig fixálni tudja magát, feltéve hogy a körülmények ezt lehetővé teszik – ezt a zöld led folyamatos fénye jelzi. amennyiben a led zölden villog, nincs fix, ha narancs, tele a memória, villogó piros esetén pedig merül az elem, ne számítsunk már hosszas működésre. ezeket leszámítva semmi dolgunk vele, egyedüli hiányosság, hogy semmi sem jelzi a leden kivül ha merül (csipoghatna, pl), így a táskára akasztva nembiztos hogy látni fogjuk ha cserélni kell.

ha sikerült ujra hazakeveredni (vagy legalábbis valami pc elé), és az eszközt usb-n keresztül a gépre illeszteni, a “data download” fül alatt már láthatjuk is a nyomvonalunkat. ezt a “device config” fül alatt meghatározott mappába mentve szabványos NMEA állományt kapunk, amivel a mellékelt “locr” nevű program is megbírkózik. ezt azonban mellőzzük; egyrészt mert kegyetlenül lassú és instabil; másrészt mert létezik egy sokkal jobb/gyorsabb, ingyenes megoldás; a geosetter.

az exiftool révén támogat szinte minden fellelhető képformátumot, canon, nikon, etc rawokat, képes a geoadatot a képbe és a kép mellé xmp állományba írni, így ha valaki nem akarja megbolygatni a rawjai épségét, nyugodtan mehet az xmp-be is a dolog (csak utána érdemes szinkronizálni a lightroomot).

a taggelés folyamata innen már csak három lépcsőből áll;

• kikell választani a tagelendő képeket (bal panel) egy explorer felületen
• be kell tölteni a releváns nyomvonalakat (jobb oldali panel), amit a program utána google mapsre fel is rajzol (lásd fent). lehetőségünk van kedvenc helyszíneket megadni, illetve a programot induláskor ezekhez kötni (ha nem adunk meg kedvenc helyszínt, akkor default Berlin felett találjuk magunkat).
• szinkronizálni a képeket a nyomvonalakkal a bal panel felett található kis térképikon segítségével.

szinkronizációkor megadható, hogy csak a látható, vagy az egész nyomvonalállományt használja (lehetőség van a tracklogok bizonyos részeinek figyelmen kivül hagyására), illetve érdemes beállítani az időeltérést a számítógép és a kamera között. megjegyzendő, hogy egyiknél sem fontos hogy a pontos időt mutassa, mindössze az szükséges, hogy a kamera óráján ugyanaz álljon, ami a gépünk mutat (ezt a kis inputmezőkkel megoldhatjuk). az “interpolate regarding shoot time” funkciót érdemes bekapcsolva hagyni, hacsak nem fotózunk sokáig olyan helyen, ahol a gps szándékosan volt kikapcsolva (beltér), mert úgy igencsak szét fogja szórni a képeinket az előző és következő trackpontok között.

ha mindent jól csináltunk, egy párbeszédablak jelzi majd, hány képhez sikerült geolokációs információt rendelni; és utána ezt fel is dobálhatjuk a térképre. utólagos finomhangolásra is van lehetőség, egyszerűen csak húzgáljuk el el a képeket a térképen; ha pedig mindennel végeztünk, egy mentés van már csak hátra (lemezikon, vagy ctrl-s), és már mehetnek is a képek a raw feldolgozóba, vagy egyenesen a megosztóra.