derelict.hu – Kostyó-Fehér Nándor

pkatán keresztül volt szerencsém megismerni Égeni Nikit, akinek személyében egy rendkívül energikus, elbűvölő jelenséget fotózhattunk. a portrézás apropója Niki hamarosan megjelenő, fantasy-naplóregény stílusú könyve volt; ebbe szánt egy odaillő portrét önmagáról. a két hónappal ezelőtti fotózás bejegyzését részben saját, részben Niki emlékeiből ollóztam össze; utóbbiakat dőlten jelöltem.

előzmények

“Egy kellemes nyári napon nekivágtunk a Kiscelli kastély bájos erdejének: mohalepte tölgykérgek, pókhálós, romos oszlopsorok és feslett -festett ódón ajtók vártak ránk. Pont amire vágytunk! A fotózás egy nemsokára megjelenő fantasy regényemhez  kapcsolódott, melyhez ildomos szerzői képet szerettem volna, a keresett hangulat pedig tökéletesen illett a Budapest szívében eldugott erdőhöz.”

négyen vonultunk ki; az említett gárdát még színesítette Kiss Gerda, mint sminkes, aki míg Niki sminkjével foglalatoskodott, addig Katival bejártuk a terepet lehetséges helyszíneket keresve, illetve átnéztük a rendelkezésre álló kellékeket. a táskából egy roppant jópofa, fakéreg-darabokból megalkotott hóbagoly köszönt ránk; mint megtudtuk, a neve Hedvig, és bár azonnal emelte helyzet komikumát, fotóalanyként csak később léphetett színre.

rozsdás lámpa, lúdtoll

“Az első helyszín egy lépcsősort vigyázó, repedésekben és bennük megbúvó kúszónövényekben bővelkedő kőkorlát volt: az itt készült sorozatból került ki a könyvben látható fénykép. A koncepció kicsit romantikus, kicsit titokzatos, de mindenképpen elvarázsolt volt: a tündérleány a korláton üldögélve, pennáját szorongatva mereng naplóján.  Az utómunka során a napló kopottas pergamen lapjaira elbűvölő tündérbetűk kerültek, a napsütésből hangulatos alkonyat lett.”

egy fantasy-naplóregény valóban tündérlányt kívánt, viharvert lámpával, lúdtollal. az ideális helyszín némi térrendezési munkálat után már fotózásra is alkalmas volt, a lámpást is mindenképp használni akartuk, noha hitelességét erősen csökkentette a tény, hogy sem láng, de mécses sem volt benne – bár némi vakufénnyel azért tudtunk szürkületre jellemző fényviszonyokat teremteni ( délután egykor ) – a mécsest és a gyertyaláng fényét pedig kis utómunkával össze lehet hozni, bár erre még nem került sor.

korhadt kapu, végzetasszonya

kőkorlát után a már előzőleg megtekintett kastélyudvarba mentünk, egy fa árnyékában fekvő pad remek lehetőségeket rejtett – azaz rejthetett volna, ha a szigorú biztonságiőr nem tájékoztat arról, hogy ott bizony csak 20.000 Forint ellenében végezhetünk fotográfiai tevékenységet. azonnal szabadkozott persze, hogy ez tulajdonosi kikötés, de ez rajtunk mit sem segített, így otthagytuk az áhított padot.

“A következő helyszínen már kissé lazábbak, szabadabbak és elvetemültebbek voltunk: a kopottas ajtó előtt születettek sötét varázslatokban jártas boszorkányok, nevetgélő estélyi ruhás leányok és mesés fényvilágú portrék is. Az egynemű háttér előtti fotózás első gondolatra talán leszűkíti a lehetőségeket, de a mi esetünkben ez nem így lett: az ajtó olyan elhagyatott, színes és metaforikus volt, hogy sok különleges fénykép látott napvilágot. Nagy kedvencem az ajtó egyik résén át kukucskáló nő képe, az apró lyukon keresztül misztikus fény vetül a bámészkodó arcára, miközben a néző azon morfondírozik, vajon mi található a kapun túl?”

Hedvig színre lép

“Az utolsó helyszínen, egy erdős tisztáson a főszerepet- és a pálmát is- Hedvig, a hófehér, fából faragott hóbagoly vitte el. A padon könyöklő, civakodó pártól kezdve az egymásnak édesdeden felolvasó szerelmesekig rengeteg, az abszurditás határát súroló kép született.  Néhol azért mellőztük a sztárrá avanzsált szárnyast, ekkor készültek a magas fák között sétálgató, illetve a tisztáson olvasó tündér képek.”

a fotózás vége már szórakozásba hajlott inkább; tisztást kerestünk, ahol elsődleges célunk némi fűbenheverős fotó volt a bagoly társaságában, de sikerült azért elszórakozni egy padon ülve is. Gerda eddigre már elhagyott bennünket, így belekóstolhattam a “sminkelés” világába; felhordhattam némi púdert Niki arcára a csillogást elkerülendő (pkata vadul dokumentálta az esetet).

a tisztás túlfelén hangulatos kis erdőrészt találtunk, így modellunk erdőtündérré válhatott egy kis időre, és még az sem igazán zavarta, hogy mezítláb kell az aljnövényzetben taposnia. nem vittük túlzásba persze, játszottunk még egy gyors fűbenheverészős jelenetet, némi romantikus pillanatot a bagollyal, és közös elégedettséggel nyugtáztuk a napot.

“Miután a hatalmas szemekkel bámuló bagoly a fotóművészek, a sminkes és az arra sétáló bámészkodók osztatlan tetszését aratta, és lazán lejátszott a képekről, eldöntöttem, hogy ha ez így megy tovább, kénytelen leszek felhagyni mind a modellkedéssel, mind a színészettel, és maradok az írásnál. Legalább a könyvhöz jó képek születtek!”

a set képei