derelict.hu – Kostyó-Fehér Nándor

régóta érdekelt a turai Schossberger kastély, mert az utóbbi időben gombamód elszaporodtak az ott készült képek, és elég jó helyszínnek tünt egy fotózásra – de komolyabb fotózást nem mertem oda tervezni anélkül hogy láttam volna már jóelőre a helyszínt. így esett az, hogy egy hétfői napon egymásba karoltunk Annával, és szerveztünk egy vonatozós-sétálós turai fotózást, just for fun.

oda

a vonatút kb 1 óra 10 perc, személyvonat, gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott ( a táv elvileg 59km ). én különösen utálom a személyvonatokat, mert általában masszívan körbelengi őket a különféle fémek és gépolajok savanykás aromája, de itt nagyon más lehetőségünk nem volt. turára érkezvén gondoltam keresek egy mellékhelyiséget, de az állomásfőnök úgy nézett rám, mintha a holdról jöttem volna; aztán egy kedves mosollyal az épület közelében lévő toi-toi fülke felé irányított. szerencsére volt egy krimó is rögtön az utca másik oldalán, ami bár jobb higiéniai körülményekkel nem, de valamivel tágasabb térrel kecsegetett.

dolgunk végeztével gyalogolni kezdtünk, a kastély a vasútállomástól kb 3km járóföldre helyezkedett el. ez még bőven lesétálható táv, bár Anna magassarkúja nem feltétlen mondta volna ugyanezt, mint ahogy a vége felé a hátamat húzó kb 15kg felszerelés sem. útközben persze jól felfedeztünk mindenféle lehetőséget a későbbiekre, különös tekintettel a központban lévő falatozóra ( meg az orvosi rendelőre ). az külön humort csempészett a napba, hogy a google térkép kicsit elszámolta a házszámot ( vagy a kastély bejárata nem egyezett vele helyileg ), így tulajdonképpen körbejártuk az egészet, mire a kapuhoz jutottunk volna.

ott

meg kell mondjam, azért meglepett. persze buta voltam, jól körbe kellett volna informálódni a kastéllyal kapcsolatban indulás előtt, de azért az “őrbódéként” funkcionáló oldschool lakókocsi finoman szólva is megdöbbentő volt. bejutást 550 Forint/fő áron nyertünk, az ár gondolom magában foglalta ( volna ) az itt szintén elhelyezett toi-toi fülke használatát is.

a kastélyba lépve hasonló érzések kavarogtak bennem, mint a bejáratnál: “ez lenne az?” lehet bennem van a probléma, de ha az ember belépődíjat fizet, azért valamit úgymond elvár; legalább annyit, hogy ne álljon 2cm vastag kosz a padlón, vagy ilyesmi. persze tudom hogy egy romkastélyról van szó, nem is csiszolt márványt vártam, de ha már webszájtja van, és belépődíjat fizetek, akkor valamilyen szinten elvárhatónak tartom, hogy rendezett rendetlenség várjon.

persze a pénzt a felújítás miatt szedik, ebből finanszírozzák ugyanis. ennek a nyomai is látszottak itt-ott: egy terem pl raktárként funkcionált, bizonyos plafonok alatt védőhálók lógtak, gondolom a látogatók épségét féltve. az emelet hatalmas préseltfa lemez és lakat kombóval volt lezárva, bár a lépcső korlátját csak egy ovodás ( és később kiderült, miniruhás-magassarkús modell ) nem mássza meg. nem volt akkora kár persze, mert az emelet javarészt olyan mint a földszint ( jellegében ), és helyenként jobban látszanak a felújítás nyomai is.

amíg én felfedeztem a helyet, Anna közben átöltözött; bár egyrészt az első kombóval nem igazán voltam elégedett, másrészt kb pont a “bemelegítés” szakaszában volt csak rajta, így arról nem is került ki kép. időközben viszont sikerült ráimádkozni Annára azt a kis fekete ruhát amit hozott ( vagyis inkább mellőzni a harisnyát amit alá akart venni ), így már minden adott volt, hogy kopottra fotózzuk a pálmaházat, az odavezető folyosót és a kinti árkádos részt.

közben kibontásra került a haj is, sokkal előnyösebb karaktert adva ezzel a lány arcának; ez után készült még pár fotó a lépcsőknél, és nyugtáztuk a napot. pont jókor, mert érkezett pár látogató; illetve az eső is eleredt, szóval a kültéri részek is kiestek a programból.

el onnan

visszafelé kihagytuk a kerülőút nagyrészét, és még pont fel is tudtunk volna ugrani a kastély előtt egy budapestig közlekedő buszjáratra, ha nincs már meg a retúrjegy a vonatra. viszont így legalább volt időnk enni és inni egyet egy “központi” falatozóban ( kb 5-6 órát voltunk a kastélyban, mindennemű étel vagy folyadék nélkül ), meg kényelmes tempóban visszasétálni a vonatig – ami kb negyed órán belül jött is.

ha neadjisten rászánod magad hogy ellátogatsz a turai kastélyba, a fentiek alapján nagyjából képed lesz arról mire kell számítani. érdemes vinni vizet és valami kaját/rágnivalót, mert a közelben semmi étkezési lehetőség nincs. a hely elég koszos, szóval nem árt vinni nedves törlőt, meg valamit amire pakolni tudtok. a vonat viszonylag messze van, de a megközelítés nem problémás, majdnem végig egyenesen kell menni. esélyes hogy busszal még egyszerűbb, főleg hogy ott állt meg egy pest felé közvetlen a kastély előtt.

a set képei