derelict.hu – Kostyó-Fehér Nándor

Annamari az a lány, akit az első pillanattól fogva hogy megláttam, fotózni akartam. Andi streamjében találkoztam vele először, és akkor még úgy tünt, hogy a Budapest-Miskolc távolság ha nem is leküzdhetetlen, de mindenképp komoly akadálya lesz a dolognak. végül sikerült leszervezni egy közös fotózást Andival, és volt olyan hihetetlenül tüneményes, hogy lebeszélte nekem álmaim modelljét aznapra.

minden kezdet nehéz

a nagy nap viszont nem lett a legszerencsésebb; borult ég, szakadó eső. 2 órás lehangoló vonatút után Miskolcon is hasonló időjárás fogadott, bár a lányok tündériek voltak és még fuvart is kaptam. az idő azonban továbbra is katasztrófa, így az egyetlen esélyünk egy fotózásra beltéren volt.

erre a célra viszont kiválóan alkalmas volt a végállomásunk; Andi leendő műterméhez mentünk, ami szinte kastélyszerű környzetben helyezkedik el gyönyörű kerttel és szépen végigkövezett lépcsőkkel, vaskorlátokkal. a “leendő” rész jobbára a beltérnek szólt, de tartogatott azért a ház pár érdekes helyszínt odabent is.

miután felcuccoltuk a teljes felszerelést (és Annamari lealázott a csocsóasztalnál), Andi komplett szépségiparossá avanzsált; sminkelni kezdett, hajat vasalt, ruhákat válogatott. ebbéli hiányosságaimmal mondjuk mindig is tisztában voltam – sminkelni/fodrászkodni ugyan sosem fogok – de roppant mód örültem, hogy értő női szem válogatta össze az öltözeteket.

csinos, testhezálló kis ruhát választottunk először, hozzávaló magassarkú cipővel; ami egyelőre azonban nem került Annamari lábára, mivel odakint ugyis esik – emiatt csak az ereszig merészkedtünk ki, és rosszul festett volna, ha a lány lába alatt száraz a burkolókő, mögötte pedig fél méterrel már nedves. így kényelmi okokból maradt a csizma, amit később – mivel elállt egynegyedórácskára – rajta is felejtettünk. engem mondjuk cseppet sem zavart, szeretem az ilyen jellegű csizmákat, a figyelmem meg pillanatnyilag teljesen elaltatta az összkép, így az első szett (az egészalakosokat tekintve) stylist szemmel nézve némiképp átgondolatlan.

kettes csapó

miután kimerítettük az adott ruha lehetőségeit – és az eső is újra szemerkélni kezdett – elérkezettnek itéltük az időt egy ruhacserére; fehér ing, khaki short, szandál lett a vége. mivel kint még mindig esett, és azt sem akartam hogy megfázzon a lány, inkább bent maradtunk; mivel egy relative csöpp teremtésről van szó, úgy itéltem elbírja a jakuzzi teteje, így a rákövetkező kéttucat képet ott csináltuk.

itt már kicsit más szemlélettel mentem neki a beállításoknak; egyrészt átestünk a tűzkeresztségen, csökkent a “lányos zavar” mindkét oldalon (az első órában még énis, bőven), másrészt a ruházat is megkívánta, hogy itt most szexisebb, nőiesebb képek készüljenek. persze ez magában foglal némi tekergetést, nyújtást és már-már csontkovácsot kívánó beállításokat, de Annamari hősiesen csinálta, olyan bájjal és természetességgel, amiért egy fotós csak hálás lehet.

gótika

miután végeztünk, Andi hatalmas mosollyal jött, hogy ha már gyereknap van, a kedvemért adunk a lányra feketét, és visszakerülhet a csizma is (nekem tetszik) – és ha már fekete, akkor kőfal, vaskorlát; nem esett már annyira, szabad volt az út kifelé. a szél fújt még kicsit, így a vakuk bent maradtak (nem kockáztattam az ernyőnyitást szélben), de hálisten természetes fénnyel is jól boldogultunk, tekintve hogy a vastag felhőzet igen hatékony diffúzorként funkcionált odafenn.

volt itt minden, falhoz simulós, korlátnak támaszkodós, egészalakos, portré. nem húztuk azért sokáig, mert a levegő egyre hidegebb volt, és ez sem Annamari egészségére, sem a bőrére nézve nem előnyös (látszik azért, ha fázik). az idővel is fogytán voltunk már, a kb 8 órával azelőtti reggeli is kezdett kissé távolinak tűnni – így inkább befejeztük a munkát.

lezárásul elköltöttünk még egy “ebédet” (délután 5-kor) a Szinvaparkban, Andi megvárta még velem a vonatindulást hazafelé (Annamari túl fáradt volt már ehhez), én meg 2 órát zötykölődtem hazafelé azzal az édes érzéssel; mennyire megérte!

a másik oldal

közben megkértem Annamarit, öntse pár mondatba a fotózásunk tapasztalatait:

Eddig csupán egy női fotóssal dolgoztam, s egy kis gátlással érkeztem a helyszínre. Szerencsére ezt a fajta gátlást sikerült hamar leküzdeni, mert végig barátságos voltál és igyekeztél jó hangulatot teremteni. Már az elején megtaláltuk a közös hangot, amikor bemelegítésképpen jól elverhettelek csocsóban Tetszett, hogy minden helyszínen a tartásomat pontosan és részletesen beállítottad, mert egyrészt nem volt olyan gondom, hogy mit csináljak, másrészt megmutattál néhány új pózt, ami előnyös. Érdekes volt az is, milyen más a fotózási stílusod, mint amit idáig tapasztaltam – eddig főleg szerepeket játszottam el, most pedig valóban engem fényképeztél, s kiemelted a rendkívüli nőiességet. Jól esett, hogy elmondtad, mit tartasz szépnek bennem. Azonkívül, hogy jókat nevetgéltünk, még arról is gondoskodtál, hogy ne unjuk el magunkat – adott egy kis extrém jelleget a dolognak, mikor felmásztál egy vékony szegélyre, alattad pár méteres mélység volt, s fotózás közben önmagadról megfeledkezve billegni kezdtél a géppel a szakadék felé…

a szett képei