derelict.hu – Kostyó-Fehér Nándor

azaz DX vs FX, mivel a két gép a szenzormérettől eltekintve közel azonos. nagyobb pixelsűrűség kisebb képzaj ellen? kinek jó, melyik? pár hónapja még azt mondtam magamnak: akkor cserélek vázat (a jelenlegi D80-ról), ha a Nikon kihoz egy felső-közép kategóriás fullframe gépet. most hogy ez megtörtént, már inkább DX párti vagyok; lássuk mi vezetett ide.

nyers tények

DX vs FX

a DX formátum 24x16mm alapterületű szenzort jelent (APS-C néven is ismert), szemben az FX 36x24mm méretű (aka Leica-kocka) szenzorával.

érzékenység

nagyobb szenzor, jobb jel/zaj arány. mivel egy minimális különbségtől eltekintve a két gép effektív pixelszáma azonos, belátható, hogy a D700 pixelmérete közel másfélszerese a D300 szenzorán lévőknek. több fény jut pixelenként, több fotont fognak meg, és jobb hatásfokkal alakítják mindezt elektromos jelekké. ez is az ok, hogy míg a D300 100-6400 iso értékek között dolgozik, a D700-at 25600-as iso-ig tudjuk kiterjeszteni. ha sportfotós vagy, vagy neadjisten esküvőkből élsz, a rossz fényviszonyok között, vagy beltéri részeken igen hálás döntés lesz a D700.

pixelsűrűség

a Nikon igen sokáig küzdött a DX formátum mellett, ennek megfelelően igen sok objektív készült el DX jelzővel, amik már csak a kisebb méretű érzékelőt tudják maradéktalanul bevilágítani. teljeskockás érzékelővel, vagy neadjisten filmes géppel használva ezek az objektívek erősen vinyettálnak – és bár ismerek olyan fotóst, akinek ez áldás – alapvetően használhatatlanok. hogy azok a fotósok is elégedettek legyenek, akik a DX szenzorokhoz építették ki az objektívparkjukat, a D700 (és a D3 is) képes használni ezeket úgy, hogy a szenzornak az idevágó részét menti el exponáláskor; ez azonban mindössze csak 5 megapixeles képet eredményez. a manőver jobbára csak a jpg fotósok számára lényeges (vagy ha spórolni akarunk a kártyakapacitással), ugyanis ezt utólag mi magunk is cropolhatjuk az eredeti képből. az utólagos vágás mellett szól még az is, hogy bizonyos objektivek adott gyujtótávolságon többet vetítenek, mint amennyi a DX-nek kellene, így full frame-en használva ezeknél jobb eredményt érünk el ha utólag vágunk.

teleobjektíveknél is kifejezetten számít mindez, természetfotósok számára pl szinte alig létezik elég hosszú tele; a vágásnál pedig igen lényeges, mennyi adatból dolgozik az ember. ha figyelembe vesszük, hogy DX méretben az D700 szenzora csak 5 megapixelt ad, akkor a teléhez (és a DX relatív szorzójához) szokott emberek számára hátrányos lesz a fullframe.

gyújtótáv szorzó

a DX-nél volt még egy másik paraméter is; a szorzó, ami kb másfélszeresére növelte az eredetileg kisfilmes géphez tervezett objektívjeink relatív gyújtótávolságát (illetve annak látószögét). tehát ha valaki filmes géphez szokott, jobban jár, ha gondolatban felszorozza az objektívjén látható számokat – a DX esetében ez 1.5x – hogy kicsit otthonosabban érezze magát a látószögeket illetően, így pl a 18-70 kitobjektív egy 27-105 kisfilmes objektív látószögét adja. sajnos vannak olyan külső gyártók által készített üvegek, amiket már digitális szenzorokhoz terveztek, viszont (valószínűleg jóindulatból) a valós helyett a relatív (35mm ekvivalens) gyújtótávokat tüntették fel rajtuk. 3rd party objektívek esetén érdemes tanulmányozni a manuált.

pozitív mellékhatása: DX-en a teleobjektívjeink még “telébbek” lesznek; a 70-200/2.8 objektívem relatíve egy 105-300 millis üvegnek felel meg – candid szituációkban ez igen hasznos tud lenni.

negatívum: DX-re nincs igazán nagylátószögű objektív. még a Nikkor 12-24/4 DX is 18-36mm ekvivalens, ehhez képest a Nikkor 14-24/2.8 FX-en négy teljes milliméterrel tágabb, ezt leginkább csak a Sigma 10-20mm nagylátója közelíti meg DX-en, de ott már durva minőségi veszteség is jelentkezik a Nikkorokhoz képest.

fókusz rekompozíció nélkül

sok közös tulajdonsága van a két gépnek, ezek közé tartozik a fókuszrendszer is. hátrány ez inkább, mivel az FX változatnál a szenzormezők túlságosan a kép közepe felé tömörülnek, nem fedik le annyira a keresőt, mint a DX esetében. így a D700-nál kicsit többet fogunk “bólogatni”, előjöhet újra a fókusz-rekompozíció módszer – ami leginkább folyamatos témakövetésnél lehet hátrányos.

konklúzió

ha nem nézzük az árcédulát és kizárólag a funkcionalitásra koncentrálunk, akkor elmondható, hogy utca/természetfotósoknak jobb választás a D300 a szorzó és a nagyobb pixelsűrűség miatt, de ha épületfotózás/panoráma kerül témába, ott a D700 jeleskedik inkább, illetve gyenge fényviszonyok közé is a nagyobb szenzort érdemes vinni. sportfotózásnál az AF szenzorok lehetnek kérdésesek, de ott a személyes gyakorlat lesz a döntő érv inkább.