pkatán keresztül volt szerencsém megismerni Égeni Nikit, akinek személyében egy rendkívül energikus, elbűvölő jelenséget fotózhattunk. a portrézás apropója Niki hamarosan megjelenő, fantasy-naplóregény stílusú könyve volt; ebbe szánt egy odaillő portrét önmagáról. a két hónappal ezelőtti fotózás bejegyzését részben saját, részben Niki emlékeiből ollóztam össze; utóbbiakat dőlten jelöltem.
a bejegyzés folytatódik »
némiképp rendhagyó esküvői fotózáson vagyunk túl Ágival és Gergővel; egyrészt a ceremónia után két héttel kerítettünk sort a “beállított” fotózásra, másrészt kevés pár büszkélkedhet el azzal, hogy templompadláson készültek a képeik. persze volt az eseménynek hétköznapibb része is, de nem a templomkerti futkosás emeli ki az átlagos esküvőfotók közül a szettet.
régóta érdekelt a turai Schossberger kastély, mert az utóbbi időben gombamód elszaporodtak az ott készült képek, és elég jó helyszínnek tünt egy fotózásra – de komolyabb fotózást nem mertem oda tervezni anélkül hogy láttam volna már jóelőre a helyszínt. így esett az, hogy egy hétfői napon egymásba karoltunk Annával, és szerveztünk egy vonatozós-sétálós turai fotózást, just for fun. a bejegyzés folytatódik »
amennyire visszaemlékszem, a fotózásaim a közelmúltban mindig egy képről szóltak. bármennyit is lőttem, bárkit, bárhol is fotóztunk, mindig egy kép volt az, ami utólag meghatározta az egészet. van úgy azonban, hogy az e meghatározó kép jön, üt, és vége az egésznek, felesleges már tovább fotózni; pont ez volt Anettel ma, Csepelen.
